Alig látni...

... de egyre több petúnia van. Lassan már kirajzolódik a sor. Az árvácska még mindig nem bújt elő. Lehet, hogy neki több idő kell.

Bohókásan:

Pepa:

Ma egy kicsit el vagyok késve ezzel, ugyanis délelőtt megbeszélésem volt a munkahelyemen. Október 18-án kezdem a munkát. Remélem, akkor már sikerül egy saját virágról készült képet beállíttani háttérképnek a számítógépen.

Nagy a nyüzsgés

Rövid helyzetkép a máról:


Már nagyon beindult az élet a ládában. A petúniák sorra dugják ki kis fejeiket a föld alól. Míg tegnap csak kettő volt, ma már legalább hatan vannak szerte a lábában. Csak így tovább kicsikéim!

Kunkori elvtárs is nagyon beindult, neki már a levelei is látszanak:

Ők meg csak bohóckodnak:

Itt úgy látom, hogy beindult a természetes szelekció. Csak az erősek maradnak meg, a többiek szépen kidőlnek a sorból. De az is lehet, hogy én nem csinálok valamit jól és azért dűlöngélnek a kicsikék.

Náluk csend honol:

Mocorgás a ládában

Örömmel jelentem, hogy a ládában is elindult az élet. Ha kedves férjem hazaér munkából, akkor megkérem, hogy fotózza le nekem a bizonyítékot és majd bemutatom. Egyelőre a petúniákat látom zöldellni. Remélem, hamarosan követi őket az árvácska is.

Na és álljon itt a bizonyíték. Sajnos nem túl jó minőségű a kép, mert én készítettem, de majd ha T. készít jobbat, akkor lecserélem:

Ez a kis nagyon görbe nem tudom, hogy micsoda, de nagy a sejtésem, hogy valami gaz lehet. Azért megvárom, hogy mi lesz belőle.

Az árvácska magok is csíráznak már. Elkaptam egyet, amint kifehérlett a föld alól. Kezd visszatérni az optimizmusom vele kapcsolatban.

Nagy össznépi összkép:

A mai helyzet

A tavasz elkezdődött

Itt szeretném nyomon követni eredményeimet és kudarcaimat az idei erkély-kertem kapcsán.

Ma délelőtt a kicsi lányom aludt és én rádöbbentem, hogy Február van és az én drága virágmagvaim a fiókban hevernek.

Tavaly volt először virágos erkélyem (petúnia, muskátli, árvácska, bohócvirág, verbéna, pistike). Nagyon szépen mutatott és a kedves növényeim nagy része magot is hozott. Gondosan összeszedtem és elraktároztam őket, felcímkézett zacskókban.

A muskátlikat a lépcsőházban próbálom átteleltetni (eddig úgy néz ki, hogy sikerrel), a magokat pedig egy kis fiókban őrizgettem. Eddig.

Nagy lendülettel nekiláttam és elvetettem őket egy ládába. Szépen felcímkéztem és most várom, hogy történjen valami, azaz kibújjanak, növekedjenek és virágozzanak ezer színben. Persze az is lehet, h nem fog sikerülni semmi és akkor majd a zöldségesnél vett palántákat ültetem el, de legalább megpróbálom.

Annak idején, drága jó nagymamám, már január végén bevitte a földet a kályha (sparhelt) alá, hogy felmelegedjen. Aztán februárban előkotortuk az összes lyukas és mozdítható használaton kívüli edényt, megraktuk földdel és bevetettük. Aztán az ablakok elé szerelt ideiglenes polcokra sorakoztattuk és vártuk, hogy kikeljenek. Nagy öröm volt, amikor az első kis levelek megjelentek és óriási szeretettel viseltük gondjukat. Ennek az lett az eredménye, hogy töménytelen lédús és finomabbnál-finomabb paradicsommal és paprikával, szebbnél-szebb és illatosabbnál-illatosabb virágokkal ajándékoztak meg bennünket ezek a pici magvacskák.

Ezt a hagyományt szeretném megőrizni és továbbvinni. Igaz, nekem nincs nagy kertem, mint neki volt, de azért ezen az 5 négyzetméteres erkélyen megpróbálom a lehető legjobbat megteremteni.

Kicsit kaotikus most ez az írás, mert hirtelen jött az ötlet, hogy egy ilyen blogot is vezessek, de majd kialakul.

Sok szerencsét kívánok magamnak a kertészkedéshez!

Kedves magocskák nőjjetek nagyra!