2010. május 30., vasárnap

Megjöttünk

Egy hetet töltöttünk anyósoméknál. A sok eső mellett, szerencsére volt jó időben is részünk. Hála Istennek nekik van egy kis konyhakertjük, amiben kiélhettem kertész-szenvedélyem. Gyomláltam, kapáltam, karóztam és kötöztem. Egyszóval, amíg anyósom dolgozott, addig rendbe tettük a kertjét. Nagyon jól esett.

Itthon nagyot nőttek a paradicsomjaim. Még az is, amiről azt hittem, hogy kukában fog kikötni, hatalmasat nőtt és szépen virít. Most már nagyobb cserépbe teszem a paprikákat is, aztán jöhet a virágzás.
Sajnos azok a paprikák, amiket a legelején tettem egyből nagy cserépbe azon a szinten maradtak. Ez jó tanulság, hogy nem szabad elkapkodni a dolgokat.

A virágok is gyönyörűen nyílnak. Egyedül a sárga bohócvirág sínylette meg, hogy nem voltunk itthon. Azért bízom benne, hogy megmarad. A piros mellette vígan él és virul. Úgy látszik, ez a sárga nagyon érzékeny.
A félfutó muskátlim teljesen virágba borult. Csodaszép.

Képek mindenről hamarosan.

2010. május 16., vasárnap

Kinőtték


A muskátlik kinőtték az ablakpárkányt. Ezért kitettem őket az erkély korlátjára. Lentről még nem annyira látványos, de közelről csodaszép élményt nyújtanak.



A kedves félfutóm gondolt egyet és csíkos helyett kibontott egy teljesen bordó virágot. Azt nem tudom, hogy ezt hogy csinálta, de ettől még izgalmasabbá vált.



Zsuzsanéni kedvence:



Anyósomtól kaptam:



Sarok:


2010. május 12., szerda

Még élnek

Pár napja kitettem a palántokat az erkélyre. Egyelőre jól bírják a gyűrődést.
Az erkély maga a csoda. Tényleg kivirágzott és nem győzök eleget gyönyörködni.